Csapatépítés az építőipari vállalatnál

Egy építőipari cégnél dolgozom. Néhány hónapja azon gondolkodtam, hogy munkahelyet kellene váltanom, mivel elég nehezek voltak a mindennapok. Nem a munkával volt problémám, ahhoz már hozzászoktam, a nagy gond a hangulattal volt. A munkatársak bár nem voltak különösen gorombák, de mégsem tudtunk miről beszélgetni, mindig feszült volt a hangulat. Több mint tíz órát dolgoztam egy nap, egyedül éltem, így az volt az érzésem, hogy egész nap csak robotolok, nem tudom senkivel megosztani a gondolataimat. Napról napra búskomorabbá váltam. Ezt valószínűleg a főnököm is észrevette, mivel egy nap meglepő hírrel állt elő. Kijelentette, hogy két hét múlva csapatépítő tréningre megyünk a Balatonra.

Már a csapatépítő előtt jobbá vált a hangulat a munkahelyen. A kollégákkal végre volt valami közös témánk, mindannyian izgatottan vártunk a kiruccanást.

A tréning nagyon jól telt, hiszen minden volt, amire csak vágyhattunk: vitorlázás, csapatépítő játékok, szórakozási lehetőségek. Mindenki feloldódott azon a hétvégén. Sikerült megismernem a munkatársak laza oldalát is. A csapatépítő játékok közben rájöttünk, hogy nagyon sok közös van bennünk, csak eddig nem vettük észre. Azon a hétvégén több év után végre sikerült megismernem a kollégákat. Azóta nagyon jókat beszélgetünk munka közben, illetve után is. Hetente szervezünk kisebb bulikat, sörözéseket. Senki nem siet már haza egyből a munkából. Manapság sosem jut eszembe, hogy munkahelyet kellene váltanom.