Mostanság sokat gondolkodom azon, hogyan lehetne még többet tenni azért a bolygóért, melyen élünk. Sokáig úgy vélekedtem, egyénileg mindössze annyit tehetünk, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, energiatakarékos eszközöket használunk. Az építkezések kapcsán sok különféle technológiát megismertem már, mely támogathatja ezeket a célokat. Azonban a napokban ráébredtem, hogy az életünk sokkal több alkalmat kínál a fenntartható fejlődés támogatására, mint azt eddig sejtettem. Érdekes, hogy ehhez a felismeréshez egy bosszantó esemény vezetett el.
Vannak olyan dolgok, melyek kiválasztásával nem töltök el sok időt. Ilyen például a táska. Övtáska, hátizsák, oldaltáska, vászon táska, bőr táska, számomra eddig nem bírt különösebb jelentőséggel. A legutóbbi szerzeményemet egy aluljáróban vettem, kerek egy hónapja, s ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a zipzár elromoljon rajta. Amikor kissé bosszúsan a szekrénybe próbáltam elsüllyeszteni a korábbi „versenyzők” mellé, kicsit megdöbbentem, mennyi táskát használtam el az elmúlt években. Valójában mindig sajnáltam a pénzt arra, hogy legyen egy igazán jó minőségű táskám, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a tárgynak.
De valójában mennyit is költöttem el eddig gyenge minőségű táskákra? S mi lett ezeknek a sorsa? Valójában újrahasznosíthatatlan hulladékként végzi majd mindegyik, ráadásul rengeteg energiát emésztett fel az előállításuk, s a szállításuk is, hiszen egyik sem hazai készítésű termék volt.
A környezettudatosság valahol ott kezdődik, hogy a vásárlásaink tudatosak, átgondoljuk, az adott termék hogyan kerül el hozzánk, meddig lesz velünk, s ha nekünk már nincs rá szükségünk, akkor mi lesz a sorsa. Úgy döntöttem, ezt fogom tenni most, hogy sajnos ismét táskát kell vásárolnom. Első lépésként úgy határoztam, internetről rendelem majd meg a terméket, hiszen már azzal is erőforrásokat spórolok meg, ha nem pöfögök el több liter benzint egy utazókörúttal.
Megtekintettem néhány weboldalt, mire végre egy igazán ígéretesre bukkantam. Célom egy bőr táska megvásárlása volt, s e tekintetben nem csalódtam a honlap kínálatában. Számtalan lehetőség közül választhattam, szinte elvesztem a sok szép darab között. Próbáltam tisztázni magamban, egészen pontosan milyen célokra, milyen jellegű táskát képzelek el magamnak. A bőrre mint anyagra azért esett a választásom, mert véleményem szerint sosem válik majd divatjamúlttá egy igényes bőr táska, másfelől tartós, harmadrészt pedig sokféle alkalomra, sokféle helyszínen megállja a helyét, elegáns ruhákhoz épp ugyanúgy illik, mint a lezserebb öltözethez.
Mivel egy építészeti szakkiállításra készültem, szerettem volna egy olyan darabot, melybe a különféle iratokat, szóróanyagokat, esetleges ajánlatokat szép rendezetten elhelyezhetem, de természetesen az is mindig nagyon fontos, hogy a telefont, a pénztárcát, s esetlegesen némi harapnivalót és frissítőt is elhelyezhessek benne úgy, hogy ne legyenek veszélyben a papírjaim. A vállam mostanában kissé érzékeny, azt hiszem, a legutóbbi tetőfelújítós vállalásom kicsit megterhelte, így azt is néztem, hogy a táska szíja minél kevésbé vágja a vállamat, a lapockáimat, tehát kényelmi szempontból is kifogástalan legyen. Némi böngészés után aztán megtaláltam az ideális darabot. Kissé koptatott marhabőr táska volt, tetszett, hogy sportosan elegáns, s valahogy olyan benyomást kelt, hogy a viselője szereti a megbízható, minőségi termékeket. Az építőiparban pont ezeket a tulajdonságokat érdemes hangsúlyozni, így tehát úgy éreztem, megvan a nyertes.
Vetettem egy pillantást a cipőimre is, mivel anyám mindig azt mondta, ennek a két dolognak fontos harmonizálnia egymással – lehet akármilyen az öltözet többi része, ha a táska és a cipő illik egymáshoz, rendezett hatást keltünk. Örömmel konstatáltam, hogy ilyen szempontból is megfelelő választás lesz ez a táska. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a leírás szerint Magyarországon készült. Az elosztása pont ideális volt, s egyetlen helyen sem volt zipzáras, ami a legutóbbi fiaskó miatt különösen vonzóvá tette. Nem volt túl fényes bőr, ennek is örültem, s belül, a bélésnél egy sáv sötétkék anyag díszítette, ami kicsit megtörte az egyhangúságát.
Mivel hazai termékről volt szó, s úgy éreztem, több évre – ki tudja, talán egy egész évtizedre – megoldom vele a táskakérdést, megrendeltem ezt a remek darabot. Nagyon vártam, hogy megérkezzen. A szállításért egyébként fizetnem sem kellett, ennek kifejezetten örültem. Mivel az építkezés miatt most sokat vagyok otthon, praktikus házhoz szállítással vásárolnom.
A kiállítás előtti nap délelőttjén aztán végre csengettek. Egy gyors aláírás után kézbe vehettem a csomagot, mely a táskát rejtette. Valahogy olyan érzés egy internetes rendelés után kézbe venni a vásárolt árucikket, mintha ajándékba kapnám – biztosan azért, mert időben eltávolodik egymástól a fizetés és az új szerzemény kézhez vétele. A csomagolóanyagtól megszabadított bőr táska szinte pontosan olyan volt, mint a képen – persze a koptatást leszámítva, hiszen az minden darab esetén egyedi. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy igazán patinás darab. Nem tudom, miért pont ez a jelző jutott először eszembe, de kétségkívül jól leírta azt a hatást, amit ez a táska keltett a szemlélőjében. Összeszedtem azokat a dolgokat, melyeket a későbbiekben szerettem volna tárolni benne, s mindegyiknek igyekeztem valamilyen megfelelő helyet találni. A telefonom még a tokjával együtt is belefért a tartóba, a pénztárcámnak is találtam egy viszonylag jól hozzáférhető, de azért biztonságos helyet. Egyébként, azt hiszem, ez a legnehezebb. Egy pénztárcát gyorsan meg kell találnunk, ugyanakkor az nem jó, ha mások is gyorsan meglelik, így nagy körültekintést igényel, hogy megtaláljuk számára az ideális zugot a táskán belül. Egy kisebb kulacs és egy szendvics is elfért a tárca és a telefonom mellett, s persze maradt hely a mappáknak, iratoknak is, méghozzá jól elkülönítve a többi dologtól. Mikor magamra vettem, úgy éreztem, kiváló döntést hoztam.
Amikor megjelentem vele a programon, melyre jó ideje készültem, úgy láttam, mindenki, aki beszélget velem, vet egy pillantást a táskára is. Vajon eddig is ezt csinálták? Mit gondolhattak akkor az eddigi táskáim alapján, hogy én beérem bármivel, ami először az utamba kerül? Nos, remélem, nem ez volt a jellemző… Mindenesetre nagyon örülök, hogy ezúttal egy igazán szép darabbal vehettem részt a kiállításon, olyan is előfordult, ami eddig még soha – valaki megdicsérte a táskámat. Sosem hittem volna, hogy ilyen előfordulhat, hiszen férfi a férfit ritkán ismeri el ilyen okból kifolyólag. Azt is észrevettem, hogy mióta ilyen nagy becsben tartott táskám van, én is megfigyelem a többi ember „málhacipelőjét”, s még következtetéseket is levonok rájuk vonatkozóan, ami talán nem helyes, de önkéntelenül így teszek. Nagyon sokan érdeklődtek már, honnan van a táskám, őket örömmel igazítom útba, s mindig hangsúlyozom, hogy a hazai, minőségi termék megvásárlásával mennyi jót tesznek a környezetükért, a pazarlásmentes világért. Jó érzés ezzel a tudattal a vállamra venni a táskámat.