Amikor motoros bőrdzsekivel fizeted ki a munkást

Majdnem egy hónap kitartó munkájába került, mire végre sikerült befejezni a tető felújítását anyáméknál. Nem volt egyszerű munka, mert ha a ház korát nem is vesszük figyelembe (pedig jó pár generáció élte le benne már az életét), akkor is számolni kellett a problémás anyagbeszerzéssel, na meg a folyamatos rossz idővel. Viszont az ácsok hihetetlenül jó munkát végeznek, a jó mesterember pedig aranyat ér, úgyhogy úgy éreztük, érdemes lenne valami pluszt is adni nekik.

Úgy döntöttünk, hogy a brigád tagjait az ilyenkor szokásos borral vagy pálinkával ajándékozzuk meg, attól függően, hogy ki mit szeret, viszont a brigádvezető valami sokkal személyesebbet kapott tőlünk.

Amikor motoros találkozik a motorossal

Már az első pillanatban éreztem, hogy jóban leszek vele, amikor megláttam, hogy míg a többiek egy nagy furgonnal érkeznek, ő egy saját motoron jön el hozzánk. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban előzte meg az embereit, de motorosként tudom, hogy neki elég volt jóval később is elindulnia ahhoz, hogy egy olyan motorral, mint az övé, időben ideérjen.

Gyanítom, hasonlóan szimpatikusnak talált engem is, aki frissen vásárolt új motoros dzsekimben fogadtam őket a kapualjban. Anyám engem kért meg, hogy felügyeljem a munkát, amíg ő vidéken nyaral a többieknél, és ezalatt én elég jól összebarátkoztam Lacival, a brigádvezetővel, a motoros bajtárssal. Egyből feltűnt neki, milyen jó kis bőrdzsekim van, kérdezte, hogy honnan vettem. Az övé már ütött-kopott volt elég rendesen, rá fért volna már egy váltás, de ha valaki, hát én tudom, hogy micsoda érzelmi kötődés tud kialakulni az emberben a motoros cuccai kapcsán.

A munka haladt, mi meg tovább beszélgettünk

Teltek a napok, és persze a hetek. A régi cserepek lekerültek a háztetőről, aztán kiderült, hogy magával a tetőszerkezettel is kezdeni kéne valamit, ráadásul elég sok hosszú hétvége volt, amit a munkásoknak meg kellett adni, úgyhogy látszott, hogy egyhamar nem leszünk meg. Viszont a hosszabb szünetekben, amikor állt a munka, Lacival rengeteget dumáltunk a motorokról, sőt, egy idő után már el is jártunk közösen motorozni. Ő 20 éves kora óta nem vezetett semmi mást, csak motort: azt mondja, nem érzi jól magát az autóban, kicsit klausztrofóbiás. Én elmondtam neki, hogy 16 éves korom óta tavasztól őszig mindig motorozok, és csak télen ülök kocsiba, meg persze olyan időben, amikor az időjárás megköveteli.

Elég sokat beszéltünk a motoros ruhákról is: én régóta kerestem már egy olyan kesztyűt, ami tökéletesen megfelel nekem, és Laci szinte azonnal tudta, miről beszélek, amikor elmondtam neki, hogy pontosan milyen tulajdonságokat tartok fontosnak. Odaadta az ő kesztyűjét, és valóban, ha nem lett volna kicsit nagy rám, akkor ez lett volna a tökéletes. Megjegyeztem hát a típust, hogy majd megrendelem a kedvenc márkámtól.

Kéne már egy jó motoros bőrdzseki

Sokféle motoros létezik, mi Lacival egyértelműen a bőrdzsekis típusba tartozunk. Persze tudjuk, hogy akármilyen kabát nem felel meg, ezért egész életünkben kerestük a tökéletes motoros kabátokat, amik egyébként a motorról leszállva is jól néznek ki. Mindkettőnknek volt már 1-2 nagyobb esése, bukása már, és aki egyszer átél egy ilyet, az utána soha nem felejti el fölvenni a védőfelszerelését. Nekem már volt olyan, hogy nagyon durva sérülésektől mentettek meg a motoros bőrdzsekimben lévő protektorok és ütéstompítók, és Laci is elmesélt olyan néhány olyan esetet, amikor darabokra törte volna össze magát, ha nincs rajta egy jó kabát.

Ezek után a beszélgetések után már nem volt kérdés, hogy mit fog tőlem kapni Laci azért cserébe, hogy ilyen jó munkát végeztek. A jelenlegi dzsekijére már tényleg ráfért egy váltás, úgyhogy úgy döntöttem, kap tőlem ajándékba egy újat.

Megtalálni és odaadni a tökéleteset

motoros bőrdzsekiSzerencsére nem volt nehéz dolgom, hiszen ismerek egy márkát, amiben megbízok, ráadásul tudom, hogy Lacinak nagyon tetszik az a kabát, ami nekem van. Éppen ezért fel is mentem arra a weboldalra, ahonnan az én motoros bőrdzsekim is van, és vettem neki is egy éppen ugyanolyat.

Mondanom sem kell, nagyon meglepődött, amikor ezt nyújtottam át neki a munka utolsó napján a pénz mellett. Elsőre nem is akarta elfogadni, úgy kellett győzködni, hogy próbálja fel, hogy biztosan jó-e. Elég jó szemem van ehhez, mert sikerült pont a megfelelő méretet kiválasztanom neki, és mikor fölvette, onnantól kezdve nem is akarta már levenni. A többiek már rég elindultak, amikor mi még mindig ott álltunk a motorja mellett, és beszélgettünk. Végül neki is indulnia kellett, de megállapodtunk, hogy a következő nagy tavaszi motoros túraszezonig még találkozunk, és nyáron együtt fogunk elmenni valahová.