December elején komoly fordulópont állt be az életünkbe. Végre beköltözhettünk a párommal a saját házunkba! Még nyáron örököltük meg a nagymamám házát, amiért nagyon hálásak voltunk Jocival, mert így végre teljesülhetett az álmunk és a panellakásunkból kertes házba költözhettünk. Persze maga a költözés váratott magára néhány hónapot, hiszen szerettük volna a házat felújítani és a saját ízlésünkre formálni.
Nem tudom ti éltetek-e már át lakás vagy házfelújtást, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon nem egyszerű az ilyesmi. Alapból elég nehéz volt megtalálni a jó szakembereket egy-egy munkára, hiszen manapság sajnos egyre több a mesterember, akik pedig vannak, ők hihetetlenül elfoglaltak. Az egyik kolléganőm azonban ajánlott nekünk egy jó és megbízható felújító brigádot, akik elvállalták a munkát. Eleinte azt mondták, hogy legkésőbb három hónap alatt el is készülnek majd mindennel, és így már október közepén beköltözhetünk. Nos, a valóság nem pont így alakult, elhúzódott a munka és csak december elején tudtunk ténylegesen beköltözni.
Számíthattunk volna rá, hogy nem fog minden a tervek szerint alakulni, de hát az ember mindig reménykedik a legjobbakban. Ráadásul tényleg sok mindent kellett csinálni, ezt én is aláírom. Nagyjából ötven négyzetméter a ház alapterülete. Amikor megörököltük, akkor a földszinten volt egy konyha, egy fürdőszoba és két lakó szoba. Noha még csak egy gyerekünk van Jocival, az elkövetkezendő években szeretnénk még legalább egy, de akár még két gyereket is, így aztán azt éreztük, hogy a ház nem lenne elég nagy nekünk a jövőben.
Nagyon hamar eszünkbe jutott az, hogy vajon a tetőteret be lehetne-e építeni. Hívtunk egy statikust, aki felméret a terepet és megállapította, hogy a tetőtér alkalmas erre, így aztán bele is vágtunk. Megterveztettük a fel szintet, ahová végül egy vécé és három hálószoba került. Az alsó szintet is átszabtuk kicsit a saját ízlésünkre, a konyha melletti szobát egybenyitottuk a konyhával és így egy elég nagy, 30 négyzetméteres amerikai konyhás nappalink lett. Emellett pedig a földszinten helyet kapott egy fürdőszoba és még egy kisebb szoba is. Egyelőre ez a kis szoba csak tárolási célokat szolgál, de ha esetleg végül nem kettő, hanem három gyerkőcünk lenne, akkor ez a helyiség alkalmas Jocinak és nekem, hálószobának.
Nem volt egyszerű ez a néhány hónap, amíg elkészült a házunk, rengeteget jártunk barkács áruházakba, ahol ajtókat, festékeket, tapétákat és csempéket válogattunk naphosszat. Kiderült, hogy nem feltétlen egyezik meg mindig az ízlésünk Jocival, de végül minden döntésben sikerült konszenzusra jutnunk. Az egész ház nagyon szép lett: otthonos, de mégis modern és kifinomult.
December harmadika volt az a nap, amikor már nagyjából minden cuccunk és bútorunk bekerült a házba és először ott aludtunk. Mindhárman nagyon izgatottak voltunk, a lányunk, Kinga is várta már, hogy az új szobájában alhasson. Jól telt az első éjszakánk, utána pedig másnap gőzerővel belevágtam a díszítésbe, hiszen már december volt, készülni kellett a karácsonyra. Alig néhány óra alatt az egész házat ünnepi díszbe burkoltam. Nemcsak a nappali részt, hanem még a lépcső korlátját és az emeletet is kidíszítettem. Úgy néztünk ki, mintha valami amerikai filmből csöppentünk volna ide.
A barátaink is nagyon örültek annak, hogy beköltöztünk a házba, azonban egész decemberben azzal zaklattak minket, hogy rendezzünk házavató bulit. Ódzkodtam kicsit az ötlettől, de Joci kitartó meggyőzése után rábólintottam arra, hogy rendezzünk egy házavató szilveszteri bulit. Úgysem volt még nálunk soha a szilveszter, gondoltam egyszer belefér, maximum ha rosszul sül el, nem lesz ilyen többet.
Nagyon izgultam szilveszter napján. Egész nap sütöttem-főztem, hogy legyen mivel megkínálni a barátainkat, Joci pedig eközben takarított és felrakott néhány szilveszteri díszt. A bulihoz illő party kellékeket egy webáruházból rendelte, és amikor megjött velük a futár, olyan boldogan nyitogatta a dobozt, mintha karácsony lenne. (A karácsonyi ajándékoknak is örült, de nem merném kijelenteni, hogy jobban, mint ezeknek a party kellékeknek) Szerpentinekkel, lufikkal és egyéb szezonális dolgokkal pakolta tele az alsó szintet. Abban már a buli előtt megegyeztünk, hogy az emelet tabu, így aztán a vendégeink is csak lent lehettek.
Az anyósom nagyon rendes volt, mert elvállata, hogy vigyáz Kingára. Elég kicsi még a lányunk, ezért jobb volt neki úgy, hogy a nagymamájával, nyugiban és csendben töltötte azt az estét és éjszakát.
És hogy alakult a házavató szilveszter? Szerencsére semmi tragikus nem történt. Eltört néhány pohár és kiömlött egy kis pezsgő, de ezen kívül nem esett kár a frissen elkészült házban. Ahhoz képest, hogy mi voltunk a házigazdák, elég hamar fel tudtunk oldódni és ugyan olyan jól éreztük magunkat, mintha másnál lett volna a buli, azzal a különbséggel, hogy most nem kellett haza taxiznunk.
Már két hónapja élünk nagyjából az új házunkban és ez idő alatt nagyon megszerettük, ténylegesen az otthonunkká vált. Ezzel a házzal teljesült egy álom.