Végre itt a tavasz! Sőt, talán azzal sem lennék túl messze az igazságtól, hogy itt a nyár, mert az utóbbi napokban olyan meleg volt, mint nyáron szokott lenni. Ha nem tudnám, hogy április van, azt hihetném, hogy június, vagy éppen július van. Végül is engem nem zavar a jó idő, hiszen a családban több embernek is áprilisban és májusban van a születésnapja és nincs is annál jobb, mikor ezeket a jeles alkalmakat egy napsütéses délután egy kerti összejövetellel lehet megünnepelni.
Azért is vártam már a jó időt, mert ez az első olyan tavasz, amit kertes házban töltök. Arról már korábban írtam, hogy Jocival és a gyerekekkel decemberben költöztünk családi házba, amit a nagymamámtól örököltünk meg. Örömteli volt az első itt töltött karácsonyunk, a szilveszter pedig izgalmas, az azt követő hónapok azonban elég nyugisak voltak. Mivel hideg volt, egész nap bent voltunk a házban, és voltak olyan napok, amikor szinte úgy éreztük magunkat, mintha még mindig panelban élnénk. Amióta viszont bejött a jó idő… Szinte állandóan kint vagyunk.
Már a hűvös, esős és havas téli napokon elkezdtem tervezgetni, hogy a tavasz beköszöntével miket fogok ültetni a kertben, így aztán alig vártam, hogy végre eljöjjön ez a pillanat. Amióta meleg van majdnem minden szombaton elmegyek a közeli barkács áruházba, hogy vegyek még egy tuját, fa csemetét, vagy növény palántát, mert hiába ültettem el rengeteget, még mindig úgy érzem, hogy lehetne ezt fokozni. A következő lépés pedig az lesz, hogy ezeket a gyönyörű növényeket életben is tudjam tartani, de egyelőre úgy érzem, hogy azzal nem lesz gond.
Mivel már nagyon szép a kertünk, alig vártam, hogy végre meghívjuk a családot is egy közös kinti sütögetésre. Az első kerti sütögetést pedig összevontuk a család első tavaszi ünnepével, mégpedig anyósom születésnapjával. Idén lett ötvennyolc éves, de legalább tíz évet letagadhatna, annyira csinos. Ezt részben a genetikának, részben pedig a sportnak és a helyes táplálkozásnak köszönheti. A külsejére is nagyon ad, rendszeresen jár fodrászhoz és manikűröshöz és az öltözködése is kifejezetten modern. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy valamilyen ruhával kellene őt meglepnünk ezen a jeles napon.
Van egy kedvenc ruha webáruházam, ahonnan gyakran rendelek magamnak ezt-azt, mert nagyon nagy a választék (méret terén is) és mindegyik darab kifejezetten divatos. Úgy döntöttem, hogy anyósomnak egy női kardigánt rendelek, mert azzal nehéz melle lőni. Nadrágot, vagy felsőt nem mertem volna, mert nem ismerem Erika pontos méreteit, de úgy gondoltam, hogy egy kardigán ideális lehet. Sokáig válogattam, mert több olyan darabot is árultak, amik beleillettek volna anyósom ruhatárába. Jocit nem akartam belevonni a válogatásba, mert nem igazán izgatja a női divat, viszont a négyéves Luca lányunkat megkérdeztem, hogy szerinte melyik kardigán illene jobban a mamához. Ketten már sikerült eldöntenünk a kérdést.
Erika születésnapi összejövetele kifejezetten jól sikerült. Örült az ajándéknak, azt mondta, hogy már régóta vágyott egy ehhez hasonló darabra. Kellemes volt a délután, jókat tettünk és ittunk, sokat beszélgettünk, a gyerekek pedig sokat játszottak a jó levegőn. Már aznap délután megbeszéltük, hogy gyakran kellene ilyen összejöveteleket tartani, mert mindannyian élveztük.
Rá két hétre meg is ismételtük. Akkor volt Luca szülinapja és ennek tiszteletére tartottunk neki egy zsúrt, amire meghívtuk az összes barátnőjét az oviból. Erika is ott volt, eljött, hogy segítsen nekem elkészteni az élteleket és vigyázni a gyerekekre. Nem mertem megkérni erre, mert nem szerettem volna beosztani az idejét, de mivel felajánlotta a segítségét, természetesen elfogadtam. Sőt, kifejezetten örültem is neki. Ráadásul mikor megérkezett, az a kardigán volt rajta, amit tőlünk kapott. Ezek szerint tényleg tetszik neki. Még Lucának is feltűnt, hogy a mamán az a kardigán van, amit ő segített kiválasztani.
A kislányom szülinapi bulija kicsit fárasztó volt, legalábbis nekünk felnőtteknek, de a lányok nagyon élvezték és ez a lényeg. Annyi energiájuk van, hogy csak irigyelni tudom őket! Egész délután megállás nélkül futkostak, táncikáltak és énekeltek, mégsem fáradtak el. Luca az ajándékoknak is nagyon örült, csillogó szemmel bontogatta amiket a többiek hoztak neki. Mikor a vendégek elmentek, akkor mi is felköszöntöttük őt, addigra már Joci is hazaért a kisfiunkkal és az apósom is megérkezett. Anyósoméktól csini és „nagylányos” ruhákat kapott, amikben ő lesz a legszebb kislány az oviban, tőlünk pedig a kedvenc meséjét DVD-n és azt a babát, amit már hónapok óta kinézett magának és mindennél jobban vágyott rá. Tényleg nagyon szép baba, ráadásul tud aludni, sírni és enni és még egy babakocsit is adtak hozzá. Annyira örült, hogy szóhoz sem jutott. Azóta pedig minden nap annyit játszik vele, amennyit csak tud.
Nem tudom, hogy mikor lesz a következő kerti parti nálunk, de nem tartom kizártnak, hogy akár már most hétvégén lesz valami a kertben. De ezúttal lehet, hogy nem a családtagjainkat, hanem a barátainkat hívjuk át, mert az utóbbi időben rájuk kevesebb időnk jutott. Ha pedig ők nem érnének rá, akkor csak magunkban, négyesben élvezzük, hogy milyen jó is az, ha az embernek kertje van.