Számomra mindig egyértelmű volt, mintha egy hang súgná belül, hogy máshol van a helyem. Mikor összeállt minden egy képpé, Ausztria csalogató szava zengett csak egyre.
Gyerekkoromban állandóan mozogtam, amikor csak lehetett, vagy édesapámnak segítettem a városban, az építkezéseken. Lenyűgöző volt, ahogy a földből egyre csak emelkedtek az épületek, és ahogy egymásnak húztuk kötélen a vödröket. Bármikor feltudom idézni magamban a friss fa illatát, vagy, ahogy végigsimítok egy díszes cementlap barázdáján.
Mindenki bátorított arra, hogy vigyem ki ezt a lelkületet és próbáljam ki magam az ausztriai munka világában. Hát mit ne mondjak, nagyon bejött. Minden kis részletnek értelme lett ebben a környezetben, kivétel egy a családom, akiket otthon hagytam és a húgom, aki minden nap eszembe jut. Épp ma van a szülinapja, és nem mivel nem tudtam személyesen felköszönteni, így küldtem neki egy levelet és egy apró kedvességet, amit még az állásinterjúmon ajánlott nekem egy hölgy, meg is mutatom nektek. A levelet meghívó címmel láttam el, hogy látogasson meg! Nézze meg, miként kamatoztatom, amit édesapám elmagyarázott, de nagyon.
Szakterületemnek a szállodaépítést választottam, ugyanis erre is volt lehetőség. Érdekesebbnél érdekesebb helyeken építek, így a kivitelezés minden módszerével találkozom, még pár hónap és a megrendelők nem tudnak olyat kérni, amit meg ne tudnék valósítani.
Mindenkinek ajánlom ezt a munkát, már csak akkor is, ha módot akar találni arra, hogy gyönyörű ajándékot vehessen szeretteinek!