Mielőtt megszülettem volna, a szüleim évekkel előtte nekifogtak, hogy felépítsék a saját házukat. Sok munka van benne, ezt mindenki tudja, csodálatosra is sikeredett. Én ebben a házban nőttem fel, és imádtam. A szüleim sokat dolgoztak rajta, és mivel az apukám az építőiparban dolgozik, jobban mondva építészként dolgozik, így nem is volt olyan nehéz feladat ez számukra. Megvoltak a tervek, hogy mi és hogyan legyen, azt is tökéletesen kitalálták, hogy mi miből legyen felépítve, a cserepek és a téglák halomra sorakoztak ott, és szépen lassan kezdett felépülni a mi kis házunk.
Apukám a szakmájából adódóan tudta, hogy mit és hogyan kell csinálni, milyen anyagokat kell használnia, és a testvérének egy saját építkezési vállalata is van, tehát még a szakemberek is adottak voltak, nem kellett sokáig keresgélni. Anyukám pedig teljesen rájuk bízta a dolgot, nem félt, hogy bármi is rosszul sülne el, és ahol tudott, ott segített nekik.
Az én vágyaim között is szerepel, hogy egyszer legyen egy saját házam, amit saját kézzel építettünk fel, de egyelőre ott még nem tartok. De egyszer mindennek eljön az ideje, addig is gyűjtögetek. Ez is amolyan bakancslistás dolog nekem, mint másnak például az, hogy eljusson Hawaiira. Tudom, hogy sok pénz és sok időbe kerül, de semmiképpen sem adom fel az álmomat.